Return to site

Az igazi Lázadó

A kritika az első 10 epizód alapján készült

· Critics

Először is egy szolgálati közlemény: Ezt a kritikát fogom frissíteni az első évad végén, tehát érdemes lesz visszatekerni ide.

Az első évad végén, ahogy írtam, mert, amint a kreátor Tony Gilroy közölte két szezonban gondolkoznak. Mi még csak az első harmadánál járunk és olyan Gilroy-osan komótosan haladunk a történetben. Karakterbemutatásból jeles, igazi, a kémthrillerek világát idéző sztori, de nulla Star Wars hangulat egyelőre. Ugyan Andor szerepe a Zsivány Egyes küldetése és áldozata után megkérdőjelezhetetlen, de mégiscsak ő egy olyan figura, aki a szükséges plusz. Egy amolyan született Han Solo lázadó, csak több benne a fegyelem és az elszántság. A filmben legalábbis biztosan. Itt még egy svindler, aki napról-napra él és akinek csak a túlélés számít. Kegyetlenebb, ha a szükség úgy hozza, mégis visszahúzódóbb, mint egy vezér. Itt még nem az. Itt még csak ismerkedik a körülményekkel, a Birodalom elleni lázadással. Ugyan a filmben elhangzik, hogy ő már hat éves kora óta harcol, ám itt mintha csak most csöppene bele az egészbe. Egy kis logikai bukfenc, amit lehet, hogy megmagyaráznak a későbbiekben, de egyelőre zavaró apró részlet.

Egyedül Skarsgard karaktere az, aki ad némi összekötő segítséget a kánon és a sorozat között. Az ő figurája mintha már 1977 óta ott körözne a galaxisban és most végre kilép a fénybe. Telitalálat a szerepre a svéd zseni, mert nem tudom eldönteni, hogy végig ugyanazon az oldalon marad-e vagy sem. Ez is alátámasztja a thirller, sőt a kémthriller műfaját, ami a sorozatot illeti.

Egyelőre, ahogy ezeknél a nagyívű történeteknél megszokhattuk, rengeteg a karakter, a helyszín és idő kell, mire minden összeáll, de amit egyelőre még hiányolok és írtam is, az tényleg a hamisítatlan klasszikus star wars atmoszféra. Igaz, a főváros már tiszteletét tette, de remélhetőleg nemsokára, ahogy Andor is megismeri a galaxis különböző bolygóit, mi is vele együtt felismerjük majd az általunk ismert, szeretett (?) bolygókat és fajokat és az újakat is.

UPDATE: Bármennyire is csak mást irányt akar venni az Andor az eddigi SW sorozatokhoz és filmekhez képest, mégis teljesen szembemegy mindennel. Mintha azt mondták volna: Ha ez így volt eddig, akkor csavarjuk ki és legyen más, mégis ismerjük fel. Ez még egy kcisit zavaró, annak ellenére, hogy üdvözítő látni a Birodalom hétköznapijait és nemcsak a háborúskodókat, konspirálókat. Kémthriller lett belőle, ami sokkal lassabb folyású és sokkal inkább a motivációkra helyezi a hangsúlyt, senki sem jó vagy rossz, egyszerűen ember. Át kell venni a hangulatát, az ujdonságait, mert egy a Star Wars olyan részleteivel ismerkedünk meg közben amiért harcoltak eddig, de nem mutatták.

Mindezek, az SW kánon alap elemeinek hiányai ellenére kezd egyre inkább tetszeni az a fajta hangulat, amit Gilroyék terveztek. Miért is gondolnánk, hogy a Lázadás egy rózsaszín mese?! Persze, hogy áldozatok, ármányok elkerülése árán lehet előrejutni és megdönteni a Birodalmat. Cassian útja egyre inkább tükrözi azt, amit a klasszikus trilógia karakterei magukban őriznek: a cinikusság egyre inkább a háttérbe szorul, a tenniakarásé lesz a főszerep. Igaz, kellett tizenkét epizód, hogy a főhős idáig eljusson, de megtörtént és az a valaki, aki a Zsivány Egyesben már tetőtől talpig Lázadó, most kezd megszületni.

 

 

 

 

 

 

All Posts
×

Almost done…

We just sent you an email. Please click the link in the email to confirm your subscription!

OKSubscriptions powered by Strikingly