Ez tényleg minimum trilógia

Avatar - A víz útja kritika

· Critics

Kezdjük egy jó tanácccsal: 3 óra 15 perc a játékidő. Mindenki a saját belátása szertint étkezzen előtte.

A saját tapasztalatom alapján pedig érdemes azért az elsőérszét újranézni, mert lesz olyan sztoriszál, ami szorosan kapcsolódik az előző részhez. Többet nem mondok, mert spoiler lenne, azt pedig ugye nem szeretjük. A filmet viszont annál inkább? Írhatnám, csak ugyanaz az érzés fogott el, mint a Sin City második részével kapcsolatban. Ezt már láttuk. Oké, vannak olyan lények és olyan látványvilág, hogy csak tátod a szád, de akkor is. Ezért kellett ennyi évet várni? Technikailag igen, de ha a történetet nézem...van itt minden mindenhonnan: Szabadítsátok ki Willyt!, egy kis Farkasokkal táncoló, Rettenhetelen, A hazafi, A mélység titka, hogy csak pár olyan filmet említsek, amelyek dramaturgiája visszaköszön. Cameron sohasem arról volt híres, hogy nagyon csavaros történeteket vitt volna a vászonra, de ezt nem is kellett megtennie, hiszen kellenek ezek a filmek is, amelyek más szempontból szórakoztatóak.

Hiszen azok és az Avatar folytatása is az. Nincsenek üresjáratok, a csaták remekül működnek és a főgonosz motivációja elfogadható, amellet, hogy a visszatérése nekem egy kicsit suta.

Viszont látványos az alkotás, csak kapkodod a fejed, hogy mire is figyelj és okosan szőtték tovább a sztorit, ahogy ügyesen hagytak nyitva ajtókat a folytatáshoz. Igen, élveztem végig, ezt meg kell hagyni, csak egyszer fészkelődtem, de egyet biztosan ki lehet jelenteni: az ilyen a filmek tartják életben a moziélményt.