Soha ne olvass kritikát, mielőtt megnézel egy filmet! Ezt a tanácsot persze nem mindig fogadom meg, de most is ez történt. Nem mindenben értek egyet a véleménnyel, de nagyrészt igen. Erről szól ez az egész filmszakma, ami annyira szubjektív, amennyire csak lehet és ami neked tetszik, nekem nem feltétlenül. Például Nolan Dunkirkjét mindenki éltette és bizonyos szempontból tényleg csodálatos, de én azért fészkelődtem néha, miközben másnak a Green book nem lett a kedvence, velem ellentétben.
Ahogy a grafitis srácok sem lettek a háztulajdonos szíve csücskei a magyar fordításban Beugrottam címre hallgató Netflix alkotásban. Viszont a nagy vagyonnal, a köz szemében tisztelettel rendelkező ex-bíró sem ártatlan kisbárány és bizony nem hagyja magát. Többet nem mondok és ha valakinek a Don't breath jutna az eszébe ebből az egysoros plotline-ból, gyorsan felejtse el. Ugyan az alaphelyzet megegyezik, de atörténet és a dramaturgia teljesen más. Lassabban csórdogáló, nagy időurgásokat alkalmazó filmről van szó, amit egyáltalán nem áll rosszul neki. Sőt, növeli a feszültséget és olyan helyzetet teremt a nézőben, hogy egyre inkább kiváncsi lesz a végkifejletre, ami se nem megnyugtató, se nem kiváló, de mégis passzol az addig felépített dramaturgiához.
Ugyan lehetne benne több a meg nem mutatott részlet, ahhoz viszont akkor Derrickson vagy Raimi kellett volna, producernek pedig Blum, de akkor egy teljesen más film készült volna. Így, egy igazi, hamisítatlan angol hangulattal rendelkező, remek színészekkel, kiváló rendezéssel rendelkező alkotást nézhetünk, ami leköt, szórakoztat és nem utolsó sorban azt is megmutatja, hogyan kell valamit jól csinálni a kisebb logikai bukfencek ellenére is.
