Ryan Coogler filmjei az abszolút közönségfilm kategóriájába tartoznak. A Rocky sztori továbbgondolása ügyes volt, és kellőképpen szerethető. Még Stallone is kapott egy Arany Glóbuszt színészként. A Fekete Párduc kötelező Marvel kalandja után érezte, hogy megkaphatja a bizalmat egy olyan alkotás megvalósításához, ami a szívéhez is közel áll. Ez lett a Sinners. Én örültem ennek a filmnek. Az amerikai dél, blues zene, a jazz, a füledt hangulat, és ehhez még vármpírokat is "felbérel". Remek ötlet, hogy egy élvezetes két órára kikapcsoljunk. Ez is történt. Ugyan meg kell barátkozni a kicsit hosszú expozícióval, majd a karakterek kapcsolódásának megértésével, de utána beindul a buli.
Rengeteg olyan olyan film készül a vámpír jelenséget alapul véve, amelyek kilépnek a klasszikus erdélyi díszletből, nem Van Helsing a jó fiú, nem a szerelem a fő központi elem, és ez örvendetes. John Capenter Vámpírok című bűnös élvezete, vagy Nicolas Cage főszereplésével készült A vámpír csókja, az instant klasszikus Alkonyattól pirkadatig, de ide lehet sorolni, az ide egyébként földrajzilag legközelebb álló Interjú a vámpírral című opuszt is, csak ott kiindulópont egy másik században keződik. Ahogy még rengeteget. Kellett már egy ilyen film is. Egy ilyen, ahol a vámpírok "csak" mellékszereplők. Azok, mert itt az allegória a lényeg. A huszadik század elejéről mesélő izzdtságszagú képsorok, az alkoholtilalomban ügyeskedő szélhámos ikrek, a feketék helyzete a fehérekkel szemben, és a zene. Ha nem is értek egyet a rekordmennyiségű Oscar jelöléssel, a legjobb betétdalal nálam már nyertének. A zenei változásokat bemutató montázs mesteri, nemcsak a zene, de a látvány, és a vágás szempontjából is. Viszont minden más valahogy túl mesterkélt, és túl fesztiválra termett.
Ezt a filmet túl komolyan vette mindenki, aki rajta dolgozott. Nem az a baj, hogy az alkotók minden tudásukat beleadták. Ez legyen is elvárás minden alkotásnál, de nemcsak a dél fullasztó hősége jön át, hanem az is, hogy mennyire azt akarták suggalni, hogy nemcsak egy újabb film, hanem egy mestermű. Ezzel nem tudok egyetérteni. Ez egy nagyon gondosan megírt, leforgatott, eljátszott, megvalósított alkotás, ami viszont túl sokat gondol magáról, és semmivel sem több, mint egy kiemelkedően jó közönségfilm, amellett, hogy jó látni Delroy Lindot egy A-kaegóriás filmben, jó ráeszmélni, hogy Michael B. Jordan nemcsak egy újabb jó kiállású szépfiú Hollywoodból, hanem egy tehetséges színész. MIndezek ellenére, vagy pont ezért akkor is azt gondolom, hogy ez a film túlértékelt, hogy ennyi jelöléssel szálljon harcba a díjakért. Kicsit Anora érzésem van. Kicsit ""kell" a jelölés érzésem van., de emiatt kicsit sem érzem magam bűnösnek.
Képek: aaihs.org és © 2025 Warner Bros. Entertainment Inc.
